teljesül

Hungarian

Etymology

teljes +‎ -ül [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃyl]
  • Hyphenation: tel‧je‧sül

Verb

teljesül

  1. (intransitive) to come true, to be fulfilled, to be met (dreams, expectations, wishes, etc.)

Conjugation
conjugation of teljesül
Infinitive teljesülni
Past participle teljesült
Present participle teljesülő
Future participle -
Adverbial participle teljesülve
Potential teljesülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite teljesülök teljesülsz teljesül teljesülünk teljesültök teljesülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite teljesültem teljesültél teljesült teljesültünk teljesültetek teljesültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite teljesülnék teljesülnél teljesülne teljesülnénk teljesülnétek teljesülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite teljesüljek teljesülj
or
teljesüljél		 teljesüljön teljesüljünk teljesüljetek teljesüljenek
Definite -
Conjugated infinitive teljesülnöm teljesülnöd teljesülnie teljesülnünk teljesülnötök teljesülniük

Derived terms
  • teljesülés
  • teljesületlen

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.