teljesít

Hungarian

Etymology

teljes +‎ -ít. First attested after 1372. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃiːt]
  • Hyphenation: tel‧je‧sít

Verb

teljesít

  1. (transitive) to accomplish

Conjugation
conjugation of teljesít
Infinitive teljesíteni
Past participle teljesített
Present participle teljesítő
Future participle teljesítendő
Adverbial participle teljesítve
Potential teljesíthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite teljesítek teljesítesz teljesít teljesítünk teljesítetek teljesítenek
Definite teljesítem
én téged/titeket
teljesítelek		 teljesíted teljesíti teljesítjük teljesítitek teljesítik
Past Indefinite teljesítettem teljesítettél teljesített teljesítettünk teljesítettetek teljesítettek
Definite teljesítettem
én téged/titeket
teljesítettelek		 teljesítetted teljesítette teljesítettük teljesítettétek teljesítették
Conditional mood Present Indefinite teljesítenék teljesítenél teljesítene teljesítenénk teljesítenétek teljesítenének
Definite teljesíteném
én téged/titeket
teljesítenélek		 teljesítenéd teljesítené teljesítenénk teljesítenétek teljesítenék
Subjunctive mood Present Indefinite teljesítsek teljesíts
or
teljesítsél		 teljesítsen teljesítsünk teljesítsetek teljesítsenek
Definite teljesítsem
én téged/titeket
teljesítselek		 teljesítsd
or
teljesítsed		 teljesítse teljesítsük teljesítsétek teljesítsék
Conjugated infinitive teljesítenem teljesítened teljesítenie teljesítenünk teljesítenetek teljesíteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beteljesít
  • kiteljesít
  • túlteljesít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.