veszt

Hungarian

Etymology

From the verb vesz(ik), vész (“to perish”) +‎ -t (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛst]

Verb

veszt

  1. (transitive, intransitive) to lose

Conjugation
conjugation of veszt
Infinitive veszteni
Past participle vesztett
Present participle vesztő
Future participle vesztendő
Adverbial participle vesztve
Potential veszthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vesztek vesztesz veszt vesztünk vesztetek vesztenek
Definite vesztem
én téged/titeket
vesztelek		 veszted veszti vesztjük vesztitek vesztik
Past Indefinite vesztettem vesztettél vesztett vesztettünk vesztettetek vesztettek
Definite vesztettem
én téged/titeket
vesztettelek		 vesztetted vesztette vesztettük vesztettétek vesztették
Conditional mood Present Indefinite vesztenék vesztenél vesztene vesztenénk vesztenétek vesztenének
Definite veszteném
én téged/titeket
vesztenélek		 vesztenéd vesztené vesztenénk vesztenétek vesztenék
Subjunctive mood Present Indefinite vesszek vessz
or
vesszél		 vesszen vesszünk vesszetek vesszenek
Definite vesszem
én téged/titeket
vesszelek		 veszd
or
vesszed		 vessze vesszük vesszétek vesszék
Conjugated infinitive vesztenem vesztened vesztenie vesztenünk vesztenetek veszteniük

Synonyms

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.