veszett

Hungarian

Etymology

vész (“to perish”) +‎ -ett (past participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛsɛtː]
  • Hyphenation: ve‧szett

Adjective

veszett (comparative veszettebb, superlative legveszettebb)

  1. lost, hopeless, condemned (ruined or destroyed, past help or hope)
  2. rabid (affected with rabies)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative veszett veszettek
accusative veszettet veszetteket
dative veszettnek veszetteknek
instrumental veszettel veszettekkel
causal-final veszettért veszettekért
translative veszetté veszettekké
terminative veszettig veszettekig
essive-formal veszettként veszettekként
essive-modal veszettül —
inessive veszettben veszettekben
superessive veszetten veszetteken
adessive veszettnél veszetteknél
illative veszettbe veszettekbe
sublative veszettre veszettekre
allative veszetthez veszettekhez
elative veszettből veszettekből
delative veszettről veszettekről
ablative veszettől veszettektől
Derived terms
Expressions

Verb

veszett

  1. third-person singular indicative past indefinite of vész
  2. past participle of vész
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.