tiszteleg

Hungarian

Etymology

[1842] tisztel (“to respect”) +‎ -eg (“verb-forming suffix”)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtistɛlɛɡ]
  • Hyphenation: tisz‧te‧leg

Verb

tiszteleg

  1. (intransitive) to salute (a formal gesture made in honor of someone or something, usually with the hand or hands in one of various particular positions)
    Synonym: szalutál

Conjugation
conjugation of tiszteleg
Infinitive tisztelegni
Past participle tisztelgett
Present participle tisztelgő
Future participle -
Adverbial participle tisztelegve
Potential tiszteleghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tisztelgek tisztelegsz tiszteleg tisztelgünk tisztelegtek tisztelegnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite tisztelegtem tisztelegtél tisztelgett tisztelegtünk tisztelegtetek tisztelegtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite tisztelegnék tisztelegnél tisztelegne tisztelegnénk tisztelegnétek tisztelegnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite tisztelegjek tisztelegj
or
tisztelegjél		 tisztelegjen tisztelegjünk tisztelegjetek tisztelegjenek
Definite -
Conjugated infinitive tisztelegnem tisztelegned tisztelegnie tisztelegnünk tisztelegnetek tisztelegniük

Derived terms
  • tisztelgés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.