tisztel

Hungarian

Etymology

Of debated origin:[1]

  1. From tiszt +‎ -el (“verb-forming suffix”).
  2. Borrowed from a Slavic language.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtistɛl]
  • Hyphenation: tisz‧tel

Verb

tisztel

  1. (transitive) to respect

Conjugation
conjugation of tisztel
Infinitive tisztelni
Past participle tisztelt
Present participle tisztelő
Future participle tisztelendő
Adverbial participle tisztelve
Potential tisztelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tisztelek tisztelsz tisztel tisztelünk tiszteltek tisztelnek
Definite tisztelem
én téged/titeket
tisztellek		 tiszteled tiszteli tiszteljük tisztelitek tisztelik
Past Indefinite tiszteltem tiszteltél tisztelt tiszteltünk tiszteltetek tiszteltek
Definite tiszteltem
én téged/titeket
tiszteltelek		 tisztelted tisztelte tiszteltük tiszteltétek tisztelték
Conditional mood Present Indefinite tisztelnék tisztelnél tisztelne tisztelnénk tisztelnétek tisztelnének
Definite tisztelném
én téged/titeket
tisztelnélek		 tisztelnéd tisztelné tisztelnénk tisztelnétek tisztelnék
Subjunctive mood Present Indefinite tiszteljek tisztelj
or
tiszteljél		 tiszteljen tiszteljünk tiszteljetek tiszteljenek
Definite tiszteljem
én téged/titeket
tiszteljelek		 tiszteld
or
tiszteljed		 tisztelje tiszteljük tiszteljétek tiszteljék
Conjugated infinitive tisztelnem tisztelned tisztelnie tisztelnünk tisztelnetek tisztelniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.