történik

Hungarian

Etymology

Stem of unknown origin[1] + -ik.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtørteːnik]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: tör‧té‧nik

Verb

történik

  1. (intransitive) to happen (to occur)
    Synonyms: megtörténik, előfordul, megesik

Conjugation
conjugation of történik
Infinitive történni
Past participle történt
Present participle történő
Future participle -
Adverbial participle történve
Potential történhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite történek történsz történik történünk történtek történnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite történtem történtél történt történtünk történtetek történtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite történnék történnél történne történnénk történnétek történnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite történjek történj
or
történjél		 történjen
or
történjék		 történjünk történjetek történjenek
Definite -
Conjugated infinitive történnem történned történnie történnünk történnetek történniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.