pusztul

Hungarian

Etymology

puszta +‎ -ul [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpustul]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pusz‧tul

Verb

pusztul

  1. (intransitive) to get devastated, to get ruined, to decay

Conjugation
conjugation of pusztul
Infinitive pusztulni
Past participle pusztult
Present participle pusztuló
Future participle -
Adverbial participle pusztulva
Potential pusztulhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite pusztulok pusztulsz pusztul pusztulunk pusztultok pusztulnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite pusztultam pusztultál pusztult pusztultunk pusztultatok pusztultak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite pusztulnék pusztulnál pusztulna pusztulnánk pusztulnátok pusztulnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite pusztuljak pusztulj
or
pusztuljál		 pusztuljon pusztuljunk pusztuljatok pusztuljanak
Definite -
Conjugated infinitive pusztulnom pusztulnod pusztulnia pusztulnunk pusztulnotok pusztulniuk

Derived terms
  • pusztulás (noun)

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.