kipusztul

Hungarian

Etymology

ki- +‎ pusztul

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkipustul]
  • Hyphenation: ki‧pusz‧tul

Verb

kipusztul

  1. (intransitive) to die out, to become extinct

Conjugation
conjugation of kipusztul
Infinitive kipusztulni
Past participle kipusztult
Present participle kipusztuló
Future participle -
Adverbial participle kipusztulva
Potential kipusztulhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kipusztulok kipusztulsz kipusztul kipusztulunk kipusztultok kipusztulnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kipusztultam kipusztultál kipusztult kipusztultunk kipusztultatok kipusztultak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kipusztulnék kipusztulnál kipusztulna kipusztulnánk kipusztulnátok kipusztulnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kipusztuljak kipusztulj
or
kipusztuljál		 kipusztuljon kipusztuljunk kipusztuljatok kipusztuljanak
Definite -
Conjugated infinitive kipusztulnom kipusztulnod kipusztulnia kipusztulnunk kipusztulnotok kipusztulniuk

Synonyms

Derived terms
  • kipusztulás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.