oktat

Hungarian

Etymology

From the obsolete dialectal verb okik (“to learn one's lesson”) +‎ -tat (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈoktɒt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ok‧tat

Verb

oktat

  1. (transitive) to educate, instruct, teach

Conjugation
conjugation of oktat
Infinitive oktatni
Past participle oktatott
Present participle oktató
Future participle oktatandó
Adverbial participle oktatva
Potential oktathat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite oktatok oktatsz oktat oktatunk oktattok oktatnak
Definite oktatom
én téged/titeket
oktatlak		 oktatod oktatja oktatjuk oktatjátok oktatják
Past Indefinite oktattam oktattál oktatott oktattunk oktattatok oktattak
Definite oktattam
én téged/titeket
oktattalak		 oktattad oktatta oktattuk oktattátok oktatták
Conditional mood Present Indefinite oktatnék oktatnál oktatna oktatnánk oktatnátok oktatnának
Definite oktatnám
én téged/titeket
oktatnálak		 oktatnád oktatná oktatnánk oktatnátok oktatnák
Subjunctive mood Present Indefinite oktassak oktass
or
oktassál		 oktasson oktassunk oktassatok oktassanak
Definite oktassam
én téged/titeket
oktassalak		 oktasd
or
oktassad		 oktassa oktassuk oktassátok oktassák
Conjugated infinitive oktatnom oktatnod oktatnia oktatnunk oktatnotok oktatniuk

Synonyms

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.