okít

Hungarian

Etymology

From the obsoleted dialectal verb okik (“to learn one's lesson”) +‎ -ít.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈokiːt]
  • Hyphenation: okít

Verb

okít

  1. (transitive) to teach, educate

Conjugation
conjugation of okít
Infinitive okítani
Past participle okított
Present participle okító
Future participle okítandó
Adverbial participle okítva
Potential okíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite okítok okítasz okít okítunk okítotok okítanak
Definite okítom
én téged/titeket
okítalak		 okítod okítja okítjuk okítjátok okítják
Past Indefinite okítottam okítottál okított okítottunk okítottatok okítottak
Definite okítottam
én téged/titeket
okítottalak		 okítottad okította okítottuk okítottátok okították
Conditional mood Present Indefinite okítanék okítanál okítana okítanánk okítanátok okítanának
Definite okítanám
én téged/titeket
okítanálak		 okítanád okítaná okítanánk okítanátok okítanák
Subjunctive mood Present Indefinite okítsak okíts
or
okítsál		 okítson okítsunk okítsatok okítsanak
Definite okítsam
én téged/titeket
okítsalak		 okítsd
or
okítsad		 okítsa okítsuk okítsátok okítsák
Conjugated infinitive okítanom okítanod okítania okítanunk okítanotok okítaniuk

Derived terms
  • okítás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.