meneszt

Hungarian

From the obsolete Finno-Ugric verb menik (“to flee”) +‎ -eszt (causative suffix).[1]

meneszt

(transitive) to send someone (usually a subordinate) somewhere to accomplish some task
Synonyms: elküld, szalajt
(transitive) to dismiss, fire, sack, get the axe (to discharge from a job or position)
Synonyms: elbocsát, elküld, levált, kirúg

conjugation of meneszt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	menesztek	menesztesz	meneszt	menesztünk	menesztetek	menesztenek
		Def.	menesztem	meneszted	meneszti	menesztjük	menesztitek	menesztik
		2nd-p. o.	menesztelek	―
	Past	Indef.	menesztettem	menesztettél	menesztett	menesztettünk	menesztettetek	menesztettek
		Def.	menesztettem	menesztetted	menesztette	menesztettük	menesztettétek	menesztették
		2nd-p. o.	menesztettelek	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	menesztenék	menesztenél	menesztene	menesztenénk	menesztenétek	menesztenének
		Def.	meneszteném	menesztenéd	menesztené	menesztenénk	menesztenétek	menesztenék
		2nd-p. o.	menesztenélek	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	menesszek	menessz or menesszél	menesszen	menesszünk	menesszetek	menesszenek
		Def.	menesszem	meneszd or menesszed	menessze	menesszük	menesszétek	menesszék
		2nd-p. o.	menesszelek	―
Infinitive	meneszteni		menesztenem	menesztened	menesztenie	menesztenünk	menesztenetek	meneszteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			menesztés	menesztő	menesztett	menesztendő	menesztve	meneszthet

Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN