kirúg

Hungarian

Etymology

ki- +‎ rúg

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiruːɡ]
  • Hyphenation: ki‧rúg

Verb

kirúg

  1. (transitive, informal) to fire (to terminate the employment of someone)

Usage notes

Used informally in the sense of terminating employment. The formal equivalent is elbocsát.

Conjugation
conjugation of kirúg
Infinitive kirúgni
Past participle kirúgott
Present participle kirúgó
Future participle kirúgandó
Adverbial participle kirúgva
Potential kirúghat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kirúgok kirúgsz kirúg kirúgunk kirúgtok kirúgnak
Definite kirúgom
én téged/titeket
kirúglak		 kirúgod kirúgja kirúgjuk kirúgjátok kirúgják
Past Indefinite kirúgtam kirúgtál kirúgott kirúgtunk kirúgtatok kirúgtak
Definite kirúgtam
én téged/titeket
kirúgtalak		 kirúgtad kirúgta kirúgtuk kirúgtátok kirúgták
Conditional mood Present Indefinite kirúgnék kirúgnál kirúgna kirúgnánk kirúgnátok kirúgnának
Definite kirúgnám
én téged/titeket
kirúgnálak		 kirúgnád kirúgná kirúgnánk kirúgnátok kirúgnák
Subjunctive mood Present Indefinite kirúgjak kirúgj
or
kirúgjál		 kirúgjon kirúgjunk kirúgjatok kirúgjanak
Definite kirúgjam
én téged/titeket
kirúgjalak		 kirúgd
or
kirúgjad		 kirúgja kirúgjuk kirúgjátok kirúgják
Conjugated infinitive kirúgnom kirúgnod kirúgnia kirúgnunk kirúgnotok kirúgniuk

Derived terms
  • kirúgás

(Expressions):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.