keletkezik

Hungarian

Etymology

kel (“to rise”) +‎ -et + -kezik.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛlɛtkɛzik]
  • Hyphenation: ke‧let‧ke‧zik

Verb

keletkezik

  1. (intransitive) to come into being

Conjugation
conjugation of keletkezik
Infinitive keletkezni
Past participle keletkezett
Present participle keletkező
Future participle -
Adverbial participle keletkezve
Potential keletkezhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite keletkezem
or
keletkezek		 keletkezel keletkezik keletkezünk keletkeztek keletkeznek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite keletkeztem keletkeztél keletkezett keletkeztünk keletkeztetek keletkeztek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite keletkeznék keletkeznél keletkezne keletkeznénk keletkeznétek keletkeznének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite keletkezzek keletkezz
or
keletkezzél		 keletkezzen keletkezzünk keletkezzetek keletkezzenek
Definite -
Conjugated infinitive keletkeznem keletkezned keletkeznie keletkeznünk keletkeznetek keletkezniük

Synonyms

Derived terms
  • keletkezés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.