költözik

Hungarian

Etymology

From the köl variant of the verb kel (“to go”) +‎ -t (causative or instantaneous suffix) + -özik (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøltøzik]
  • Hyphenation: köl‧tö‧zik

Verb

költözik

  1. (intransitive) to migrate
  2. (intransitive) to move
  3. (intransitive) to move house
  4. (intransitive) to trek

Conjugation
conjugation of költözik
Infinitive költözni
Past participle költözött
Present participle költöző
Future participle -
Adverbial participle költözve
Potential költözhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite költözöm
or
költözök		 költözöl költözik költözünk költöztök költöznek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite költöztem költöztél költözött költöztünk költöztetek költöztek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite költöznék költöznél költözne költöznénk költöznétek költöznének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite költözzek költözz
or
költözzél		 költözzön költözzünk költözzetek költözzenek
Definite -
Conjugated infinitive költöznöm költöznöd költöznie költöznünk költöznötök költözniük

Derived terms
  • költözés
  • költözködik

(With verbal prefixes):

  • átköltözik
  • beköltözik
  • beleköltözik
  • elköltözik
  • felköltözik
  • hazaköltözik
  • ideköltözik
  • kiköltözik
  • leköltözik
  • odaköltözik
  • szétköltözik
  • visszaköltözik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.