késel

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːʃɛl]
  • Hyphenation: ké‧sel

Etymology 1

From the kés- stem of késik +‎ -el (personal suffix).

Verb

késel

  1. second-person singular indicative present indefinite of késik

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Verb

késel

  1. (usually transitive) to knife, to stab someone or occasionally something
    Synonyms: szúr, szurkál, döf, vág, megvág, vagdal
Conjugation
conjugation of késel
Infinitive késelni
Past participle késelt
Present participle késelő
Future participle késelendő
Adverbial participle késelve
Potential késelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite késelek késelsz késel késelünk késeltek késelnek
Definite késelem
én téged/titeket
késellek		 késeled késeli késeljük késelitek késelik
Past Indefinite késeltem késeltél késelt késeltünk késeltetek késeltek
Definite késeltem
én téged/titeket
késeltelek		 késelted késelte késeltük késeltétek késelték
Conditional mood Present Indefinite késelnék késelnél késelne késelnénk késelnétek késelnének
Definite késelném
én téged/titeket
késelnélek		 késelnéd késelné késelnénk késelnétek késelnék
Subjunctive mood Present Indefinite késeljek késelj
or
késeljél		 késeljen késeljünk késeljetek késeljenek
Definite késeljem
én téged/titeket
késeljelek		 késeld
or
késeljed		 késelje késeljük késeljétek késeljék
Conjugated infinitive késelnem késelned késelnie késelnünk késelnetek késelniük
Derived terms
  • késelés

(With verbal prefixes):

  • megkésel

Further reading
  • késel in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.