indít

See also: Indit and indit

Hungarian

Etymology

The stem is likely from Proto-Uralic *jome- (“to go, to set off”)[1] + -dít.[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈindiːt]
  • Hyphenation: in‧dít

Verb

indít

  1. (transitive) to start, launch, set off, get underway, set in motion

Conjugation
conjugation of indít
Infinitive indítani
Past participle indított
Present participle indító
Future participle indítandó
Adverbial participle indítva
Potential indíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite indítok indítasz indít indítunk indítotok indítanak
Definite indítom
én téged/titeket
indítalak		 indítod indítja indítjuk indítjátok indítják
Past Indefinite indítottam indítottál indított indítottunk indítottatok indítottak
Definite indítottam
én téged/titeket
indítottalak		 indítottad indította indítottuk indítottátok indították
Conditional mood Present Indefinite indítanék indítanál indítana indítanánk indítanátok indítanának
Definite indítanám
én téged/titeket
indítanálak		 indítanád indítaná indítanánk indítanátok indítanák
Subjunctive mood Present Indefinite indítsak indíts
or
indítsál		 indítson indítsunk indítsatok indítsanak
Definite indítsam
én téged/titeket
indítsalak		 indítsd
or
indítsad		 indítsa indítsuk indítsátok indítsák
Conjugated infinitive indítanom indítanod indítania indítanunk indítanotok indítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Entry #188 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.