egyesül

Hungarian

Etymology

egyes +‎ -ül [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟːɛʃyl]
  • Hyphenation: egye‧sül

Verb

egyesül

  1. (intransitive) to unite, to join, to amalgamate, to blend, to fuse, to combine
    Synonyms: egybeolvad, összeolvad, szövetkezik, társul, összefog, összekapcsolódik

Conjugation
conjugation of egyesül
Infinitive egyesülni
Past participle egyesült
Present participle egyesülő
Future participle -
Adverbial participle egyesülve
Potential egyesülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite egyesülök egyesülsz egyesül egyesülünk egyesültök egyesülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite egyesültem egyesültél egyesült egyesültünk egyesültetek egyesültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite egyesülnék egyesülnél egyesülne egyesülnénk egyesülnétek egyesülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite egyesüljek egyesülj
or
egyesüljél		 egyesüljön egyesüljünk egyesüljetek egyesüljenek
Definite -
Conjugated infinitive egyesülnöm egyesülnöd egyesülnie egyesülnünk egyesülnötök egyesülniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.