cipel

Hungarian

Etymology

Perhaps shortened from cipekedik (“to carry”) +‎ -el (verb-forming suffix). First attested in 1792.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡sipɛl]
  • Hyphenation: ci‧pel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

cipel

  1. (transitive) to drag, lug, tote (to carry something heavy, with great effort)
    Synonyms: hurcol, vonszol

Conjugation
conjugation of cipel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. cipelek cipelsz cipel cipelünk cipeltek cipelnek
Def. cipelem cipeled cipeli cipeljük cipelitek cipelik
2nd-p. o. cipellek ―
Past Indef. cipeltem cipeltél cipelt cipeltünk cipeltetek cipeltek
Def. cipeltem cipelted cipelte cipeltük cipeltétek cipelték
2nd-p. o. cipeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. cipelnék cipelnél cipelne cipelnénk cipelnétek cipelnének
Def. cipelném cipelnéd cipelné cipelnénk
(or cipelnők)		 cipelnétek cipelnék
2nd-p. o. cipelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. cipeljek cipelj or
cipeljél		 cipeljen cipeljünk cipeljetek cipeljenek
Def. cipeljem cipeld or
cipeljed		 cipelje cipeljük cipeljétek cipeljék
2nd-p. o. cipeljelek ―
Infinitive cipelni cipelnem cipelned cipelnie cipelnünk cipelnetek cipelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
cipelés cipelő cipelt cipelendő cipelve cipelhet

Derived terms
  • cipelés

(With verbal prefixes):

  • becipel
  • elcipel
  • kicipel
  • lecipel
  • visszacipel

References
  1. cipel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • cipel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • cipel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.