vonszol

Hungarian

Etymology

From old Hungarian vonsz (“to draw, to pull”) +‎ -ol. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvonsol]
  • Hyphenation: von‧szol

Verb

vonszol

  1. to lug, to drag, to haul (a heavy object or oneself)

Conjugation
conjugation of vonszol
Infinitive vonszolni
Past participle vonszolt
Present participle vonszoló
Future participle vonszolandó
Adverbial participle vonszolva
Potential vonszolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vonszolok vonszolsz vonszol vonszolunk vonszoltok vonszolnak
Definite vonszolom
én téged/titeket
vonszollak		 vonszolod vonszolja vonszoljuk vonszoljátok vonszolják
Past Indefinite vonszoltam vonszoltál vonszolt vonszoltunk vonszoltatok vonszoltak
Definite vonszoltam
én téged/titeket
vonszoltalak		 vonszoltad vonszolta vonszoltuk vonszoltátok vonszolták
Conditional mood Present Indefinite vonszolnék vonszolnál vonszolna vonszolnánk vonszolnátok vonszolnának
Definite vonszolnám
én téged/titeket
vonszolnálak		 vonszolnád vonszolná vonszolnánk vonszolnátok vonszolnák
Subjunctive mood Present Indefinite vonszoljak vonszolj
or
vonszoljál		 vonszoljon vonszoljunk vonszoljatok vonszoljanak
Definite vonszoljam
én téged/titeket
vonszoljalak		 vonszold
or
vonszoljad		 vonszolja vonszoljuk vonszoljátok vonszolják
Conjugated infinitive vonszolnom vonszolnod vonszolnia vonszolnunk vonszolnotok vonszolniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.