ítél

See also: itel and -itel

Hungarian

Etymology

From the old it variant of the verb üt +‎ -él (frequentative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːteːl], [ˈiteːl]
  • Hyphenation: ítél

Verb

ítél

  1. (transitive) to judge (to criticize or label another person or thing)

Conjugation
conjugation of ítél
Infinitive ítélni
Past participle ítélt
Present participle ítélő
Future participle ítélendő
Adverbial participle ítélve
Potential ítélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ítélek ítélsz ítél ítélünk ítéltek ítélnek
Definite ítélem
én téged/titeket
ítéllek		 ítéled ítéli ítéljük ítélitek ítélik
Past Indefinite ítéltem ítéltél ítélt ítéltünk ítéltetek ítéltek
Definite ítéltem
én téged/titeket
ítéltelek		 ítélted ítélte ítéltük ítéltétek ítélték
Conditional mood Present Indefinite ítélnék ítélnél ítélne ítélnénk ítélnétek ítélnének
Definite ítélném
én téged/titeket
ítélnélek		 ítélnéd ítélné ítélnénk ítélnétek ítélnék
Subjunctive mood Present Indefinite ítéljek ítélj
or
ítéljél		 ítéljen ítéljünk ítéljetek ítéljenek
Definite ítéljem
én téged/titeket
ítéljelek		 ítéld
or
ítéljed		 ítélje ítéljük ítéljétek ítéljék
Conjugated infinitive ítélnem ítélned ítélnie ítélnünk ítélnetek ítélniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elítél
  • megítél
  • odaítél
  • visszaítél

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.