zagyva
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzɒɟvɒ]
- Hyphenation: zagy‧va
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | zagyva | zagyvák |
| accusative | zagyvát | zagyvákat |
| dative | zagyvának | zagyváknak |
| instrumental | zagyvával | zagyvákkal |
| causal-final | zagyváért | zagyvákért |
| translative | zagyvává | zagyvákká |
| terminative | zagyváig | zagyvákig |
| essive-formal | zagyvaként | zagyvákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | zagyvában | zagyvákban |
| superessive | zagyván | zagyvákon |
| adessive | zagyvánál | zagyváknál |
| illative | zagyvába | zagyvákba |
| sublative | zagyvára | zagyvákra |
| allative | zagyvához | zagyvákhoz |
| elative | zagyvából | zagyvákból |
| delative | zagyváról | zagyvákról |
| ablative | zagyvától | zagyváktól |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.