vitat

See also: vítat and vitát

Hungarian

Etymology

From the ví- stem of vív (“to fight”) +‎ -tat (causative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvitɒt]
  • Hyphenation: vi‧tat

Verb

vitat

  1. to dispute, debate

Conjugation
conjugation of vitat
Infinitive vitatni
Past participle vitatott
Present participle vitató
Future participle vitatandó
Adverbial participle vitatva
Potential vitathat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vitatok vitatsz vitat vitatunk vitattok vitatnak
Definite vitatom
én téged/titeket
vitatlak		 vitatod vitatja vitatjuk vitatjátok vitatják
Past Indefinite vitattam vitattál vitatott vitattunk vitattatok vitattak
Definite vitattam
én téged/titeket
vitattalak		 vitattad vitatta vitattuk vitattátok vitatták
Conditional mood Present Indefinite vitatnék vitatnál vitatna vitatnánk vitatnátok vitatnának
Definite vitatnám
én téged/titeket
vitatnálak		 vitatnád vitatná vitatnánk vitatnátok vitatnák
Subjunctive mood Present Indefinite vitassak vitass
or
vitassál		 vitasson vitassunk vitassatok vitassanak
Definite vitassam
én téged/titeket
vitassalak		 vitasd
or
vitassad		 vitassa vitassuk vitassátok vitassák
Conjugated infinitive vitatnom vitatnod vitatnia vitatnunk vitatnotok vitatniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elvitat
  • megvitat

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Latin

Verb

vītat

  1. third-person singular present active indicative of vītō
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.