villant

Hungarian

Etymology

From the same Proto-Finno-Ugric stem as villog + -ant (“instantaneous verb-forming suffix”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvilːɒnt]
  • Hyphenation: vil‧lant

Verb

villant

  1. (transitive) to flash (lights)

Conjugation
conjugation of villant
Infinitive villantani
Past participle villantott
Present participle villantó
Future participle villantandó
Adverbial participle villantva
Potential villanthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite villantok villantasz villant villantunk villantotok villantanak
Definite villantom
én téged/titeket
villantalak		 villantod villantja villantjuk villantjátok villantják
Past Indefinite villantottam villantottál villantott villantottunk villantottatok villantottak
Definite villantottam
én téged/titeket
villantottalak		 villantottad villantotta villantottuk villantottátok villantották
Conditional mood Present Indefinite villantanék villantanál villantana villantanánk villantanátok villantanának
Definite villantanám
én téged/titeket
villantanálak		 villantanád villantaná villantanánk villantanátok villantanák
Subjunctive mood Present Indefinite villantsak villants
or
villantsál		 villantson villantsunk villantsatok villantsanak
Definite villantsam
én téged/titeket
villantsalak		 villantsd
or
villantsad		 villantsa villantsuk villantsátok villantsák
Conjugated infinitive villantanom villantanod villantania villantanunk villantanotok villantaniuk

Derived terms
  • villantás

(With verbal prefixes):

  • felvillant
  • megvillant
  • odavillant
  • rávillant
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.