vezet

From Proto-Ugric *wetä-, from Proto-Finno-Ugric *wetä-. Cognates include Finnish vetää.[1][2] The Finno-Ugric root may be related to Proto-Indo-European *wedʰ-, either as loan or through genetic relationship.[3]

• IPA^(key): [ˈvɛzɛt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ve‧zet
• Rhymes: -ɛt

vezet

1. to determine the direction in which someone or something proceeds
   1. (transitive) to lead, to guide (to show the way by going ahead)
      • 1934, Zsigmond Móricz, chapter 1, in Jobb, mint otthon‎:

        A sötét színházban a jegyszedő elvette a jegyüket, és helyre vezette őket.

        The usher took their tickets in the dark theater and led them to their seats.

      Antonym: (to follow) követ

   2. (transitive) to lead (to conduct in a course or path by physical connection)
      • 1987, István Kövér, “Bírságolunk!”, in Dolgozók Lapja‎, volume 42, number 178:

        Kutyát közterületen csak pórázon szabad vezetni.

        In public spaces, dogs must be led on a leash.

   3. (intransitive) to lead to (of a road, staircase, tracks, etc.; to continue in the direction of)
      • 2005, Antal Mihályi, chapter 9, in Egbert egér kalandjai‎, volume I:

        Az út jobb szélétől egy keskeny földút vezetett az erdőbe.

        From the right side of the road, a narrow dirt path led into the forest.

   4. (intransitive, figurative) to lead to, to result in (to bring about as a consequence)
      • 2003, Szilvia Gyurkó, “Gyerekjogok Afrikában”, in Család, gyermek, ifjúság‎, volume 12, number 4:

        A szegénység sok gyermeknél oda vezet, hogy munkaerejüket gyermekmunka keretében kizsákmányolják.

        Poverty leads to many children being exploited for their workforce through child labor.

2. (transitive, intransitive) to drive (to operate a self-propelled vehicle)
   • 1971, Emőke Magyar, “A tatai taxis”, in Dolgozók Lapja‎, volume 26, number 90:

     A rossz út miatt megpróbáltam nagyon óvatosan vezetni.

     I tried to drive very carefully because of the bad road.

3. (transitive) to lead, to head, to command (to exercise power, control or authority over)
   • 2003, László Pálnagy, chapter 8, in Lala és az önkormányzat‎:

     A barlangból ő vezette az ellenállást. A szó szerinti földalatti mozgalmat.

     It was he who led the resistance from the cave. The underground movement, literally.

4. (transitive) to run, to manage (to be in charge of, to conduct the affairs of)
   • 1934, “Még egyszer: Ne fuss a férfi után”, in Prágai Magyar Hírlap‎, volume 13, number 76:

     Megtanultak háztartást vezetni, varrni, sütni, főzni, kézimunkázni.

     They learned how to run a household, how to sew, bake, cook and do needlework.

5. (transitive) to preside over, to host (to moderate a meeting, session or debate; to present a television or radio show)
   • 1999, Tamás Fenyvesi; Erzsébet Sas (interviewer), “Reflektorfényben: Fenyvesi Tamás”, in Szekszárdi Vasárnap‎, volume 9, number 33:

     A rádióban egyébként ifjúsági műsort vezettem és szerkesztettem.

     When I was in radio, I hosted and produced a youth show.

6. (transitive) to keep, to maintain (to record transactions, accounts or events in)
   • 1999, Mihály Sóvágó, “Bevezetés”, in Hajdúböszörmény madarai‎:

     1937. január 1-től kezdve részletes naplót vezettem megfigyeléseimről.

     I have kept a detailed journal of my observations starting from January 1, 1937.

7. (transitive, intransitive) to be in the lead (to be ahead of others in a race, game, competition, election, list, etc.)
   • 1985, “Nobel-díjak”, in Dunántúli Napló‎, volume 42, number 280:

     A Nobel-díj ranglista szerint a díjak össz-számát tekintve az Egyesült Államok vezet.

     According to the Nobel Prize rankings, the United States is in the lead in terms of the total number of awards.

8. (transitive) to run (to cause to pass through)
   • 1998, Imre Furmann; Katalin Bossányi (interviewer), “Sokan szeretik...”, in Mozgó Világ‎, volume 24, number 1:

     A gazda, hogy védje a kertjét, áramot vezetett a kertjében egy drótba.

     The farmer, to protect his garden, ran electric current through a wire.

9. (transitive, physics) to conduct, to transmit (to serve as a medium for conveying heat, electricity, sound, etc.)
   • 1916, “Búvárhajóban”, in Harangszó‎, volume 6, number 27:

     A víz még jobban vezeti a hangot, mint a levegő.

     Water transmits sound even better than air.

• vezeték
• vezethető
• vezető

(With verbal prefixes):

(Expressions):

• minden út Rómába vezet
• vak vezet világtalant

• vezér

• vezet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN