vezérel

Hungarian

Etymology

vezér +‎ -el [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɛzeːrɛl]
  • Hyphenation: ve‧zé‧rel

Verb

vezérel

  1. (transitive) to control

Conjugation
conjugation of vezérel
Infinitive vezérelni
Past participle vezérelt
Present participle vezérlő or vezérelő
Future participle vezérlendő or vezérelendő
Adverbial participle vezérelve
Potential vezérelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vezérlek
or
vezérelek		 vezérelsz vezérel vezérlünk
or
vezérelünk		 vezéreltek vezérelnek
Definite vezérlem
or
vezérelem
én téged/titeket
vezérellek		 vezérled
or
vezéreled		 vezérli
or
vezéreli		 vezéreljük vezérlitek
or
vezérelitek		 vezérlik
or
vezérelik
Past Indefinite vezéreltem vezéreltél vezérelt vezéreltünk vezéreltetek vezéreltek
Definite vezéreltem
én téged/titeket
vezéreltelek		 vezérelted vezérelte vezéreltük vezéreltétek vezérelték
Conditional mood Present Indefinite vezérelnék vezérelnél vezérelne vezérelnénk vezérelnétek vezérelnének
Definite vezérelném
én téged/titeket
vezérelnélek		 vezérelnéd vezérelné vezérelnénk vezérelnétek vezérelnék
Subjunctive mood Present Indefinite vezéreljek vezérelj
or
vezéreljél		 vezéreljen vezéreljünk vezéreljetek vezéreljenek
Definite vezéreljem
én téged/titeket
vezéreljelek		 vezéreld
or
vezéreljed		 vezérelje vezéreljük vezéreljétek vezéreljék
Conjugated infinitive vezérelnem vezérelned vezérelnie vezérelnünk vezérelnetek vezérelniük

Derived terms
  • vezérlés

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.