vacillál

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin vacillare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒt͡silaːl]
  • Hyphenation: va‧cil‧lál

Verb

vacillál

  1. (intransitive) to hesitate
    Synonyms: bizonytalankodik, habozik, tétovázik

Conjugation
conjugation of vacillál
Infinitive vacillálni
Past participle vacillált
Present participle vacilláló
Future participle -
Adverbial participle vacillálva
Potential vacillálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vacillálok vacillálsz vacillál vacillálunk vacilláltok vacillálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite vacilláltam vacilláltál vacillált vacilláltunk vacilláltatok vacilláltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite vacillálnék vacillálnál vacillálna vacillálnánk vacillálnátok vacillálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite vacilláljak vacillálj
or
vacilláljál		 vacilláljon vacilláljunk vacilláljatok vacilláljanak
Definite -
Conjugated infinitive vacillálnom vacillálnod vacillálnia vacillálnunk vacillálnotok vacillálniuk

Derived terms
  • vacillálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.