utasít

Hungarian

Etymology

út +‎ -a- + -sít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈutɒʃiːt]
  • Hyphenation: uta‧sít

Verb

utasít

  1. (transitive) to instruct, to direct, to order, to command

Conjugation
conjugation of utasít
Infinitive utasítani
Past participle utasított
Present participle utasító
Future participle utasítandó
Adverbial participle utasítva
Potential utasíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite utasítok utasítasz utasít utasítunk utasítotok utasítanak
Definite utasítom
én téged/titeket
utasítalak		 utasítod utasítja utasítjuk utasítjátok utasítják
Past Indefinite utasítottam utasítottál utasított utasítottunk utasítottatok utasítottak
Definite utasítottam
én téged/titeket
utasítottalak		 utasítottad utasította utasítottuk utasítottátok utasították
Conditional mood Present Indefinite utasítanék utasítanál utasítana utasítanánk utasítanátok utasítanának
Definite utasítanám
én téged/titeket
utasítanálak		 utasítanád utasítaná utasítanánk utasítanátok utasítanák
Subjunctive mood Present Indefinite utasítsak utasíts
or
utasítsál		 utasítson utasítsunk utasítsatok utasítsanak
Definite utasítsam
én téged/titeket
utasítsalak		 utasítsd
or
utasítsad		 utasítsa utasítsuk utasítsátok utasítsák
Conjugated infinitive utasítanom utasítanod utasítania utasítanunk utasítanotok utasítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.