utál

See also: utal

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin, perhaps from Proto-Ugric *aktɜ- (“vomiting; vomit”)[1] + -ál (“frequentative suffix”).[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈutaːl]
  • (dialectal) IPA(key): [ˈuːtaːl]
  • Hyphenation: utál

Verb

utál

  1. (transitive) to hate

Conjugation
conjugation of utál
Infinitive utálni
Past participle utált
Present participle utáló
Future participle utálandó
Adverbial participle utálva
Potential utálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite utálok utálsz utál utálunk utáltok utálnak
Definite utálom
én téged/titeket
utállak		 utálod utálja utáljuk utáljátok utálják
Past Indefinite utáltam utáltál utált utáltunk utáltatok utáltak
Definite utáltam
én téged/titeket
utáltalak		 utáltad utálta utáltuk utáltátok utálták
Conditional mood Present Indefinite utálnék utálnál utálna utálnánk utálnátok utálnának
Definite utálnám
én téged/titeket
utálnálak		 utálnád utálná utálnánk utálnátok utálnák
Subjunctive mood Present Indefinite utáljak utálj
or
utáljál		 utáljon utáljunk utáljatok utáljanak
Definite utáljam
én téged/titeket
utáljalak		 utáld
or
utáljad		 utálja utáljuk utáljátok utálják
Conjugated infinitive utálnom utálnod utálnia utálnunk utálnotok utálniuk

Derived terms
  • utálat
  • utálkozik

(With verbal prefixes):

  • kiutál
  • megutál

References
  1. Entry #1719 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.