torol

Hungarian

Etymology

tor (“feast”) +‎ -ol (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtorol]
  • Hyphenation: to‧rol

Verb

torol

  1. (transitive) to retaliate

Conjugation
conjugation of torol
Infinitive torolni
Past participle torolt
Present participle toroló
Future participle torolandó
Adverbial participle torolva
Potential torolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite torolok torolsz torol torolunk toroltok torolnak
Definite torolom
én téged/titeket
torollak		 torolod torolja toroljuk toroljátok torolják
Past Indefinite toroltam toroltál torolt toroltunk toroltatok toroltak
Definite toroltam
én téged/titeket
toroltalak		 toroltad torolta toroltuk toroltátok torolták
Conditional mood Present Indefinite torolnék torolnál torolna torolnánk torolnátok torolnának
Definite torolnám
én téged/titeket
torolnálak		 torolnád torolná torolnánk torolnátok torolnák
Subjunctive mood Present Indefinite toroljak torolj
or
toroljál		 toroljon toroljunk toroljatok toroljanak
Definite toroljam
én téged/titeket
toroljalak		 torold
or
toroljad		 torolja toroljuk toroljátok torolják
Conjugated infinitive torolnom torolnod torolnia torolnunk torolnotok torolniuk

Derived terms
  • torlás

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.