tolerál

Hungarian

Etymology

From Latin tolerare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtolɛraːl]
  • Hyphenation: to‧le‧rál

Verb

tolerál

  1. (transitive) to tolerate

Conjugation
conjugation of tolerál
Infinitive tolerálni
Past participle tolerált
Present participle toleráló
Future participle tolerálandó
Adverbial participle tolerálva
Potential tolerálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tolerálok tolerálsz tolerál tolerálunk toleráltok tolerálnak
Definite tolerálom
én téged/titeket
tolerállak		 tolerálod tolerálja toleráljuk toleráljátok tolerálják
Past Indefinite toleráltam toleráltál tolerált toleráltunk toleráltatok toleráltak
Definite toleráltam
én téged/titeket
toleráltalak		 toleráltad tolerálta toleráltuk toleráltátok tolerálták
Conditional mood Present Indefinite tolerálnék tolerálnál tolerálna tolerálnánk tolerálnátok tolerálnának
Definite tolerálnám
én téged/titeket
tolerálnálak		 tolerálnád tolerálná tolerálnánk tolerálnátok tolerálnák
Subjunctive mood Present Indefinite toleráljak tolerálj
or
toleráljál		 toleráljon toleráljunk toleráljatok toleráljanak
Definite toleráljam
én téged/titeket
toleráljalak		 toleráld
or
toleráljad		 tolerálja toleráljuk toleráljátok tolerálják
Conjugated infinitive tolerálnom tolerálnod tolerálnia tolerálnunk tolerálnotok tolerálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.