tippel

Dutch

Pronunciation
  • Audio(file)

Verb

tippel

  1. first-person singular present indicative of tippelen
  2. imperative of tippelen

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtipːɛl]
  • Hyphenation: tip‧pel

Etymology 1

tipp +‎ -el. First attested in 1888. [1]

Verb

tippel

  1. (transitive) to guess
Conjugation
conjugation of tippel
Infinitive tippelni
Past participle tippelt
Present participle tippelő
Future participle tippelendő
Adverbial participle tippelve
Potential tippelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite tippelek tippelsz tippel tippelünk tippeltek tippelnek
Definite tippelem
én téged/titeket
tippellek		 tippeled tippeli tippeljük tippelitek tippelik
Past Indefinite tippeltem tippeltél tippelt tippeltünk tippeltetek tippeltek
Definite tippeltem
én téged/titeket
tippeltelek		 tippelted tippelte tippeltük tippeltétek tippelték
Conditional mood Present Indefinite tippelnék tippelnél tippelne tippelnénk tippelnétek tippelnének
Definite tippelném
én téged/titeket
tippelnélek		 tippelnéd tippelné tippelnénk tippelnétek tippelnék
Subjunctive mood Present Indefinite tippeljek tippelj
or
tippeljél		 tippeljen tippeljünk tippeljetek tippeljenek
Definite tippeljem
én téged/titeket
tippeljelek		 tippeld
or
tippeljed		 tippelje tippeljük tippeljétek tippeljék
Conjugated infinitive tippelnem tippelned tippelnie tippelnünk tippelnetek tippelniük
Derived terms
  • tippelés

(With verbal prefixes):

  • kitippel
  • megtippel

Etymology 2

tipp +‎ -vel

Noun

tippel

  1. instrumental singular of tipp

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.