termény

Hungarian

terem (“to yield, produce”) +‎ -ény (“noun-forming suffix”)

termény (plural termények)

produce, crop (harvested agricultural goods collectively, especially vegetables, fruit, cereal)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	termény	termények
accusative	terményt	terményeket
dative	terménynek	terményeknek
instrumental	terménnyel	terményekkel
causal-final	terményért	terményekért
translative	terménnyé	terményekké
terminative	terményig	terményekig
essive-formal	terményként	terményekként
essive-modal	—	—
inessive	terményben	terményekben
superessive	terményen	terményeken
adessive	terménynél	terményeknél
illative	terménybe	terményekbe
sublative	terményre	terményekre
allative	terményhez	terményekhez
elative	terményből	terményekből
delative	terményről	terményekről
ablative	terménytől	terményektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.