terel

Hungarian

Etymology

tér (“to turn, to go in a different direction”) +‎ -el (causative suffix) [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɛrɛl]
  • Hyphenation: te‧rel

Verb

terel

  1. (transitive) to direct somewhere
  2. (transitive) to herd, to drive (animals)

Conjugation
conjugation of terel
Infinitive terelni
Past participle terelt
Present participle terelő
Future participle terelendő
Adverbial participle terelve
Potential terelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite terelek terelsz terel terelünk tereltek terelnek
Definite terelem
én téged/titeket
terellek		 tereled tereli tereljük terelitek terelik
Past Indefinite tereltem tereltél terelt tereltünk tereltetek tereltek
Definite tereltem
én téged/titeket
tereltelek		 terelted terelte tereltük tereltétek terelték
Conditional mood Present Indefinite terelnék terelnél terelne terelnénk terelnétek terelnének
Definite terelném
én téged/titeket
terelnélek		 terelnéd terelné terelnénk terelnétek terelnék
Subjunctive mood Present Indefinite tereljek terelj
or
tereljél		 tereljen tereljünk tereljetek tereljenek
Definite tereljem
én téged/titeket
tereljelek		 tereld
or
tereljed		 terelje tereljük tereljétek tereljék
Conjugated infinitive terelnem terelned terelnie terelnünk terelnetek terelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átterel
  • beterel
  • beleterel
  • elterel
  • felterel
  • ideterel
  • kiterel
  • leterel
  • odaterel
  • összeterel
  • ráterel
  • visszaterel

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.