taszít

Hungarian

Etymology

From the dialectal tosz (“to push”) +‎ -ít.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒsiːt]
  • Hyphenation: ta‧szít

Verb

taszít

  1. (transitive) to repel

Conjugation
conjugation of taszít
Infinitive taszítani
Past participle taszított
Present participle taszító
Future participle taszítandó
Adverbial participle taszítva
Potential taszíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite taszítok taszítasz taszít taszítunk taszítotok taszítanak
Definite taszítom
én téged/titeket
taszítalak		 taszítod taszítja taszítjuk taszítjátok taszítják
Past Indefinite taszítottam taszítottál taszított taszítottunk taszítottatok taszítottak
Definite taszítottam
én téged/titeket
taszítottalak		 taszítottad taszította taszítottuk taszítottátok taszították
Conditional mood Present Indefinite taszítanék taszítanál taszítana taszítanánk taszítanátok taszítanának
Definite taszítanám
én téged/titeket
taszítanálak		 taszítanád taszítaná taszítanánk taszítanátok taszítanák
Subjunctive mood Present Indefinite taszítsak taszíts
or
taszítsál		 taszítson taszítsunk taszítsatok taszítsanak
Definite taszítsam
én téged/titeket
taszítsalak		 taszítsd
or
taszítsad		 taszítsa taszítsuk taszítsátok taszítsák
Conjugated infinitive taszítanom taszítanod taszítania taszítanunk taszítanotok taszítaniuk

Derived terms
  • taszítás

(With verbal prefixes):

  • eltaszít
  • kitaszít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.