taglal

Hungarian

Etymology

tag +‎ -lal (“verb-forming suffix”)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒɡlɒl]
  • Hyphenation: tag‧lal

Verb

taglal

  1. (transitive) to cover a topic in detail, to deal with (in a book or in a speech)

Conjugation
conjugation of taglal
Infinitive taglalni
Past participle taglalt
Present participle taglaló
Future participle taglalandó
Adverbial participle taglalva
Potential taglalhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite taglalok taglalsz taglal taglalunk taglaltok taglalnak
Definite taglalom
én téged/titeket
taglallak		 taglalod taglalja taglaljuk taglaljátok taglalják
Past Indefinite taglaltam taglaltál taglalt taglaltunk taglaltatok taglaltak
Definite taglaltam
én téged/titeket
taglaltalak		 taglaltad taglalta taglaltuk taglaltátok taglalták
Conditional mood Present Indefinite taglalnék taglalnál taglalna taglalnánk taglalnátok taglalnának
Definite taglalnám
én téged/titeket
taglalnálak		 taglalnád taglalná taglalnánk taglalnátok taglalnák
Subjunctive mood Present Indefinite taglaljak taglalj
or
taglaljál		 taglaljon taglaljunk taglaljatok taglaljanak
Definite taglaljam
én téged/titeket
taglaljalak		 taglald
or
taglaljad		 taglalja taglaljuk taglaljátok taglalják
Conjugated infinitive taglalnom taglalnod taglalnia taglalnunk taglalnotok taglalniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.