többlet

Hungarian

Etymology

From több (more) + -let (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtøblɛt]
  • Hyphenation: több‧let

Noun

többlet (plural többletek)

  1. extra, surplus, excess

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative többlet többletek
accusative többletet többleteket
dative többletnek többleteknek
instrumental többlettel többletekkel
causal-final többletért többletekért
translative többletté többletekké
terminative többletig többletekig
essive-formal többletként többletekként
essive-modal
inessive többletben többletekben
superessive többleten többleteken
adessive többletnél többleteknél
illative többletbe többletekbe
sublative többletre többletekre
allative többlethez többletekhez
elative többletből többletekből
delative többletről többletekről
ablative többlettől többletektől
Possessive forms of többlet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. többletem többleteim
2nd person sing. többleted többleteid
3rd person sing. többlete többletei
1st person plural többletünk többleteink
2nd person plural többletetek többleteitek
3rd person plural többletük többleteik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.