távozik

Hungarian

Etymology

From the same root as távol (“far”) +‎ -ozik. First attested after 1372. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːvozik]
  • Hyphenation: tá‧vo‧zik

Verb

távozik

  1. (intransitive) to leave, to go away

Conjugation
conjugation of távozik
Infinitive távozni
Past participle távozott
Present participle távozó
Future participle -
Adverbial participle távozva
Potential távozhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite távozom
or
távozok		 távozol távozik távozunk távoztok távoznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite távoztam távoztál távozott távoztunk távoztatok távoztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite távoznék távoznál távozna távoznánk távoznátok távoznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite távozzak távozz
or
távozzál		 távozzon távozzunk távozzatok távozzanak
Definite -
Conjugated infinitive távoznom távoznod távoznia távoznunk távoznotok távozniuk

Synonyms

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • eltávozik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.