tálca

See also: talca

Hungarian
tálca (tray with teacups and cookies)

Etymology

[1651] Borrowed from Italian tazza (“cup”), from Arabic طَاس‎ (ṭās, “bowl, cup”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtaːlt͡sɒ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: tál‧ca

Noun

tálca (plural tálcák)

  1. tray (a small, typically rectangular or round, flat, rigid object upon which things are carried)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tálca tálcák
accusative tálcát tálcákat
dative tálcának tálcáknak
instrumental tálcával tálcákkal
causal-final tálcáért tálcákért
translative tálcává tálcákká
terminative tálcáig tálcákig
essive-formal tálcaként tálcákként
essive-modal — —
inessive tálcában tálcákban
superessive tálcán tálcákon
adessive tálcánál tálcáknál
illative tálcába tálcákba
sublative tálcára tálcákra
allative tálcához tálcákhoz
elative tálcából tálcákból
delative tálcáról tálcákról
ablative tálcától tálcáktól
Possessive forms of tálca
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tálcám tálcáim
2nd person sing. tálcád tálcáid
3rd person sing. tálcája tálcái
1st person plural tálcánk tálcáink
2nd person plural tálcátok tálcáitok
3rd person plural tálcájuk tálcáik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.