szkennel

Hungarian

Etymology

From English scan[1] + -el (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈskɛnːɛl]
  • Hyphenation: szken‧nel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

szkennel

  1. (transitive, computing) to scan (to create a digital copy of an image using a scanner)

Conjugation
conjugation of szkennel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szkennelek szkennelsz szkennel szkennelünk szkenneltek szkennelnek
Def. szkennelem szkenneled szkenneli szkenneljük szkennelitek szkennelik
2nd-p. o. szkennellek ―
Past Indef. szkenneltem szkenneltél szkennelt szkenneltünk szkenneltetek szkenneltek
Def. szkenneltem szkennelted szkennelte szkenneltük szkenneltétek szkennelték
2nd-p. o. szkenneltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szkennelnék szkennelnél szkennelne szkennelnénk szkennelnétek szkennelnének
Def. szkennelném szkennelnéd szkennelné szkennelnénk
(or szkennelnők)		 szkennelnétek szkennelnék
2nd-p. o. szkennelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szkenneljek szkennelj or
szkenneljél		 szkenneljen szkenneljünk szkenneljetek szkenneljenek
Def. szkenneljem szkenneld or
szkenneljed		 szkennelje szkenneljük szkenneljétek szkenneljék
2nd-p. o. szkenneljelek ―
Infinitive szkennelni szkennelnem szkennelned szkennelnie szkennelnünk szkennelnetek szkennelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szkennelés szkennelő szkennelt szkennelendő szkennelve szkennelhet

Derived terms

References
  1. Tolcsvai Nagy, Gábor. Idegen szavak szótára (’A Dictionary of Foreign Words’). Budapest: Osiris Kiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.