szemetel

Hungarian

Etymology

szemét (“garbage, rubbish”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛmɛtɛl]
  • Hyphenation: sze‧me‧tel

Verb

szemetel

  1. (intransitive) to litter, to scatter rubbish (to drop or throw trash without properly disposing of it)
  2. (intransitive, only in 3rd person singular) to drizzle (to rain lightly; to shed slowly in minute drops or particles)
    Synonyms: szemerkél, csepereg, csöpörög

Conjugation
conjugation of szemetel
Infinitive szemetelni
Past participle szemetelt
Present participle szemetelő
Future participle -
Adverbial participle szemetelve
Potential szemetelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szemetelek szemetelsz szemetel szemetelünk szemeteltek szemetelnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite szemeteltem szemeteltél szemetelt szemeteltünk szemeteltetek szemeteltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite szemetelnék szemetelnél szemetelne szemetelnénk szemetelnétek szemetelnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite szemeteljek szemetelj
or
szemeteljél		 szemeteljen szemeteljünk szemeteljetek szemeteljenek
Definite -
Conjugated infinitive szemetelnem szemetelned szemetelnie szemetelnünk szemetelnetek szemetelniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.