személytelen

Hungarian

Etymology

személy (person) + -telen (im-, adjective-forming suffix with a meaning of lacking something)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjtɛlɛn]
  • Hyphenation: sze‧mély‧te‧len

Adjective

személytelen (comparative személytelenebb, superlative legszemélytelenebb)

  1. (of an object or phenomenon) impersonal
    Hangja személytelen és távoli volt.His voice was impersonal and remote.
  2. (grammar, of a verb) impersonal (having only third-person singular forms)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személytelen személytelenek
accusative személytelent személyteleneket
dative személytelennek személyteleneknek
instrumental személytelennel személytelenekkel
causal-final személytelenért személytelenekért
translative személytelenné személytelenekké
terminative személytelenig személytelenekig
essive-formal személytelenként személytelenekként
essive-modal személytelenül
inessive személytelenben személytelenekben
superessive személytelenen személyteleneken
adessive személytelennél személyteleneknél
illative személytelenbe személytelenekbe
sublative személytelenre személytelenekre
allative személytelenhez személytelenekhez
elative személytelenből személytelenekből
delative személytelenről személytelenekről
ablative személytelentől személytelenektől

Derived terms

  • személytelenít
  • személytelenség

(Expressions):

  • személytelen ige

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

  • személytelen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.