szel

See also: szél

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *śälä- (“to cut, cut up, slice”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛl]
  • Audio(file)

Verb

szel

  1. (transitive) to slice, cut

Conjugation
conjugation of szel
Infinitive szelni
Past participle szelt
Present participle szelő
Future participle szelendő
Adverbial participle szelve
Potential szelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szelek szelsz szel szelünk szeltek szelnek
Definite szelem
én téged/titeket
szellek		 szeled szeli szeljük szelitek szelik
Past Indefinite szeltem szeltél szelt szeltünk szeltetek szeltek
Definite szeltem
én téged/titeket
szeltelek		 szelted szelte szeltük szeltétek szelték
Conditional mood Present Indefinite szelnék szelnél szelne szelnénk szelnétek szelnének
Definite szelném
én téged/titeket
szelnélek		 szelnéd szelné szelnénk szelnétek szelnék
Subjunctive mood Present Indefinite szeljek szelj
or
szeljél		 szeljen szeljünk szeljetek szeljenek
Definite szeljem
én téged/titeket
szeljelek		 szeld
or
szeljed		 szelje szeljük szeljétek szeljék
Conjugated infinitive szelnem szelned szelnie szelnünk szelnetek szelniük

Derived terms

References
  1. Entry #948 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.