szít

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from an unattested stem + -t (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsiːt]

Verb

szít

  1. (transitive) to instigate, stir up, incite

Conjugation
conjugation of szít
Infinitive szítani
Past participle szított
Present participle szító
Future participle szítandó
Adverbial participle szítva
Potential szíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szítok szítasz szít szítunk szítotok szítanak
Definite szítom
én téged/titeket
szítalak		 szítod szítja szítjuk szítjátok szítják
Past Indefinite szítottam szítottál szított szítottunk szítottatok szítottak
Definite szítottam
én téged/titeket
szítottalak		 szítottad szította szítottuk szítottátok szították
Conditional mood Present Indefinite szítanék szítanál szítana szítanánk szítanátok szítanának
Definite szítanám
én téged/titeket
szítanálak		 szítanád szítaná szítanánk szítanátok szítanák
Subjunctive mood Present Indefinite szítsak szíts
or
szítsál		 szítson szítsunk szítsatok szítsanak
Definite szítsam
én téged/titeket
szítsalak		 szítsd
or
szítsad		 szítsa szítsuk szítsátok szítsák
Conjugated infinitive szítanom szítanod szítania szítanunk szítanotok szítaniuk

Derived terms
  • szítás

(With verbal prefixes):

  • felszít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.