sérelem

Hungarian

Etymology

From the *sér- root of the old Hungarian sérik (“to get hurt, to ache”) +‎ -elem.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃeːrɛlɛm]
  • Hyphenation: sé‧re‧lem

Noun

sérelem (plural sérelmek)

  1. injury, grievance, offence

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sérelem sérelmek
accusative sérelmet sérelmeket
dative sérelemnek sérelmeknek
instrumental sérelemmel sérelmekkel
causal-final sérelemért sérelmekért
translative sérelemmé sérelmekké
terminative sérelemig sérelmekig
essive-formal sérelemként sérelmekként
essive-modal — —
inessive sérelemben sérelmekben
superessive sérelmen sérelmeken
adessive sérelemnél sérelmeknél
illative sérelembe sérelmekbe
sublative sérelemre sérelmekre
allative sérelemhez sérelmekhez
elative sérelemből sérelmekből
delative sérelemről sérelmekről
ablative sérelemtől sérelmektől
Possessive forms of sérelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sérelmem sérelmeim
2nd person sing. sérelmed sérelmeid
3rd person sing. sérelme sérelmei
1st person plural sérelmünk sérelmeink
2nd person plural sérelmetek sérelmeitek
3rd person plural sérelmük sérelmeik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.