reszket

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ket.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛskɛt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: resz‧ket

Verb

reszket

  1. (intransitive) to quiver, to tremble, to flutter
    Synonyms: remeg, rázkódik, rezeg, reng

Conjugation
conjugation of reszket
Infinitive reszketni
Past participle reszketett
Present participle reszkető
Future participle -
Adverbial participle reszketve
Potential reszkethet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite reszketek reszketsz reszket reszketünk reszkettek reszketnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite reszkettem reszkettél reszketett reszkettünk reszkettetek reszkettek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite reszketnék reszketnél reszketne reszketnénk reszketnétek reszketnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite reszkessek reszkess
or
reszkessél		 reszkessen reszkessünk reszkessetek reszkessenek
Definite -
Conjugated infinitive reszketnem reszketned reszketnie reszketnünk reszketnetek reszketniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megreszket

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.