remél

Hungarian

Etymology

From the noun remény (“hope”) +‎ -l. The original form was probably reményl. The current form developed through nyl > ll (>l) assimilation.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛmeːl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: re‧mél

Verb

remél

  1. (transitive) to hope

Conjugation
conjugation of remél
Infinitive remélni
Past participle remélt
Present participle remélő
Future participle remélendő
Adverbial participle remélve
Potential remélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite remélek remélsz remél remélünk reméltek remélnek
Definite remélem
én téged/titeket
reméllek		 reméled reméli reméljük remélitek remélik
Past Indefinite reméltem reméltél remélt reméltünk reméltetek reméltek
Definite reméltem
én téged/titeket
reméltelek		 remélted remélte reméltük reméltétek remélték
Conditional mood Present Indefinite remélnék remélnél remélne remélnénk remélnétek remélnének
Definite remélném
én téged/titeket
remélnélek		 remélnéd remélné remélnénk remélnétek remélnék
Subjunctive mood Present Indefinite reméljek remélj
or
reméljél		 reméljen reméljünk reméljetek reméljenek
Definite reméljem
én téged/titeket
reméljelek		 reméld
or
reméljed		 remélje reméljük reméljétek reméljék
Conjugated infinitive remélnem remélned remélnie remélnünk remélnetek remélniük

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • remél in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.