rövidül

Hungarian

Etymology

rövid (“short”) +‎ -ül (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøvidyl]
  • Hyphenation: rö‧vi‧dül

Verb

rövidül

  1. (intransitive) to shorten (to become shorter and shorter)
    Perfectives: lerövidül, megrövidül
    A napok egyre rövidülnek. ― The days are growing shorter and shorter.

Conjugation
conjugation of rövidül
Infinitive rövidülni
Past participle rövidült
Present participle rövidülő
Future participle -
Adverbial participle rövidülve
Potential rövidülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite rövidülök rövidülsz rövidül rövidülünk rövidültök rövidülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite rövidültem rövidültél rövidült rövidültünk rövidültetek rövidültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite rövidülnék rövidülnél rövidülne rövidülnénk rövidülnétek rövidülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite rövidüljek rövidülj
or
rövidüljél		 rövidüljön rövidüljünk rövidüljetek rövidüljenek
Definite -
Conjugated infinitive rövidülnöm rövidülnöd rövidülnie rövidülnünk rövidülnötök rövidülniük

Derived terms
  • rövidülés

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • rövidül in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.