rítus

See also: ritus, Ritus, and rītus

Hungarian

Etymology

From Latin rītus (“rite”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈriːtuʃ]
  • Hyphenation: rí‧tus

Noun

rítus (plural rítusok)

  1. rite, ritual (an established, ceremonious, usually religious act or process)
  2. ritual (habitual practice, frequent repetition of the same act)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rítus rítusok
accusative rítust rítusokat
dative rítusnak rítusoknak
instrumental rítussal rítusokkal
causal-final rítusért rítusokért
translative rítussá rítusokká
terminative rítusig rítusokig
essive-formal rítusként rítusokként
essive-modal — —
inessive rítusban rítusokban
superessive rítuson rítusokon
adessive rítusnál rítusoknál
illative rítusba rítusokba
sublative rítusra rítusokra
allative rítushoz rítusokhoz
elative rítusból rítusokból
delative rítusról rítusokról
ablative rítustól rítusoktól
Possessive forms of rítus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rítusom rítusaim
2nd person sing. rítusod rítusaid
3rd person sing. rítusa rítusai
1st person plural rítusunk rítusaink
2nd person plural rítusotok rítusaitok
3rd person plural rítusuk rítusaik

Synonyms

References
  • Bakos, Ferenc and Pál Fábián. Idegen szavak és kifejezések szótára (’A Dictionary of Foreign Words and Phrases’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989. →ISBN
  • Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.