rág

See also: rag, RAG, räg, and råg

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Uralic *ruŋke- (“to chew”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈraːɡ]
  • Audio(file)

Verb

rág

  1. (transitive) to chew

Conjugation
conjugation of rág
Infinitive rágni
Past participle rágott
Present participle rágó
Future participle rágandó
Adverbial participle rágva
Potential rághat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite rágok rágsz rág rágunk rágtok rágnak
Definite rágom
én téged/titeket
ráglak		 rágod rágja rágjuk rágjátok rágják
Past Indefinite rágtam rágtál rágott rágtunk rágtatok rágtak
Definite rágtam
én téged/titeket
rágtalak		 rágtad rágta rágtuk rágtátok rágták
Conditional mood Present Indefinite rágnék rágnál rágna rágnánk rágnátok rágnának
Definite rágnám
én téged/titeket
rágnálak		 rágnád rágná rágnánk rágnátok rágnák
Subjunctive mood Present Indefinite rágjak rágj
or
rágjál		 rágjon rágjunk rágjatok rágjanak
Definite rágjam
én téged/titeket
rágjalak		 rágd
or
rágjad		 rágja rágjuk rágjátok rágják
Conjugated infinitive rágnom rágnod rágnia rágnunk rágnotok rágniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átrág
  • berág
  • elrág
  • kirág
  • lerág
  • megrág
  • szétrág
  • telerág
  • végigrág

References
  1. Entry #864 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.